Thury György legendája
Európában az egyik legnagyobb és legismertebb párbajhős El Cid. A történelmi személy Rodrigo Díaz de Vivar a 11. században élt a reconquista idején, és számtalan csatában vett részt mind a keresztények, mind a muszlimok oldalán (elég zűrzavaros időszak volt); a legismertebb tette Valencia megszerzése. Érdekes módon történelmi forrás alig maradt fent párbajairól, mégis legyőzhetetlen hősnek tartották a későbbi legendák. A legenda két kardot is kapcsolt hozzá: a Tizónt és a Coladát. Az egyik Burgosban, a másik Madridban van; mindkettő esetében azonban fontos szempont, hogy a fegyver sok átalakításon ment keresztül a történelem során, így a pontos kora nehezen meghatározható.
A török-magyar kor legnagyobb vívólegendája, aki egyes források szerint 600 párbajt vívott meg sikeresen (valószínűbb, hogy inkább csak 60–70 lehetett), a magyar El Cid, vagyis Thury György volt. A történelmi személy és a legenda itt is összemosódik. A 16. században egész életét a török elleni harcnak szentelte; neve annyira híres volt, hogy messze földről jöttek vitézek, hogy párbajt vívjanak vele. Egy ideig Nagykanizsa várkapitánya és a Dunántúli főkapitány helyettese is volt. A törökök sem bírtak vele, végül tőrbe csalták, és 1571-ben inkább hősi halált halt, mintsem fogságba essen.
A legenda igazán érdekes része valójában a kardja. Hasonlóan El Cid-hez, itt is rendelkezésre áll a fegyver, ami megmaradt; ez most a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteményében található. Persze itt is, mivel a kard több átalakításon is átesett, nehezen igazolható, hogy valóban Thury Györgyé volt. Mégis azt javaslom, hogy tekintsünk rá úgy, hogy valóban a legendás párbajhős forgatta, és eredjünk a kard eredetének nyomába.
Thury legendás kardját a törököktől zsákmányolta, és ami igazán érdekessé teszi, hogy vannak rajta arab feliratok. A felirat szerint a kardot Mohammed al-Anszári híres arab fegyverkovács készítette. A legnagyobb érdekessége, hogy arany díszítéssel van ellátva, a Korán 48. szúrájának egy híres idézetével:
"Bizony, nyilvánvaló győzelmet adtunk neked, hogy Allah megbocsássa korábbi és későbbi vétkeidet, teljessé tegye irántad való kegyelmét és az egyenes útra vezessen.”
A kardokra általában a szúrának csak az első részét szokták felírni, de az igazán érdekes kérdés az, hogyan készültek ezek a feliratok. Fontos az elején leszögezni, hogy maga a kard anyaga a legjobb minőségű damaszkuszi acélból készült, és a korszak abszolút elit fegyvere lehetett. A kovácsmester mellett mások is dolgoztak egy ilyen remekmű elkészítésén: jelen volt a kalligráfus (Khattát), aki az arany bevésést készítette el, jelen voltak a janicsárok lelki vezetői, a dervisek, akik imádkoztak és felolvastak a Koránból; valamint szufi mesterek, akik kézben fogva a kardot Allah nevét ismételték valamelyik szent számnak megfelelően.
Összegezve tehát: a nagy magyar párbajhőshöz egy olyan kard került, amit az arabok Allah közbenjárásával épp a keresztények ellen készítettek, ám a sors érdekes fordulata miatt végül épp ellenük lett fordítva.
Hozzászólások