Az athéni demokrácia kialakulásánál ismét a tréneri eszköztárt veszem alapul, és arra törekszem, hogy a diákoknak olyan személyes élményt adjak, ami a csoportdinamikára/osztályközösségre is pozitív hatással van. Az óra első részében röviden bemutatom a demokrácia kialakulását, külön hangsúlyt fektetve a kleiszthenészi reformokra, amit ezzel az ábrával szemléltetek:
Erre azért van szükség, hogy megértsék, hogy a démosz miképp tudott egyre nagyobb politikai hatalmat szerezni az arisztokráciával szemben. Amint ennek a folyamatnak a lényegét megértik, áttérek a klasszikus athéni demokrácia elemzésére, amihez ezt az ábrát használom:
Itt röviden bemutatom, hogy a társadalom nagy része nem is vehetett részt a népgyűlésen, majd hangsúlyozom az esküdtbíróság sorsolásának fontosságát. Az arkhónok mellett megemlítem az 500-ak tanácsát, majd részletesebben elidőzünk a 10 sztratégosz feladatkörén. Eddig a pontig abszolút klasszikusnak mondható az óra menete, a csavar ezt követően bontakozik ki...
Általában a diákok közül eddigre már valaki megkérdezi, hogy mi az a cserépszavazás, és máris indulhat a móka. Elmagyarázom, hogy annak érdekében, hogy ne tudjon kialakulni egyeduralom, a túl nagy befolyással rendelkező személyeket elűzhették a városból 10 évre. Kivetítek egy görög ábécét és ismertetem a feladatot.
Athéni polgárokként most összehívják a népgyűlést, és a városból/osztályból lehet szavazni arra a személyre, aki szerintük veszélyezteti a demokráciát. Az előkészített cserépdarabokra (papírfecni, vagy még jobb, ha van erősebb karton) a veszélyesnek ítélt személy keresztnevét kell felírni, valamint - hogy autentikus legyen a dolog - görög betűkkel a monogramját is. Az eredmény ilyesmi szokott lenni:
Ezt követi az izgalmas szavazatszámlálás, majd a legtöbb szavazatot kapó személynek valóban néhány percre el kell hagynia az osztályt. Itt meg kell jegyeznem, hogy ez a gyakorlat csak akkor működik, ha a tanár jól ismeri az osztályt és van egy kialakult osztályközösség, különben nagyon sok nem várt kockázattal kell számolni. Miután a diák kiment, a többiekkel megbeszélem, hogy a 10 év után egy nagy parti keretében fogadták vissza az elűzött személyeket, és visszaadták a vagyonát is. Vagyis a közösség ismét befogadta. Ezt nagy tapssal szoktuk reprezentálni, és a száműzött diák általában igen meglepett arcot vág ilyenkor, mert erre nem számított.
Az óra végén még részletesen átbeszéljük, hogy kiben milyen érzelmeket hozott fel a cserépszavazás, és közben a kiküldött diákot folyamatosan figyelem. Ha úgy ítélem meg, hogy a gyakorlat túl mély érzelmeket nyitott meg, akkor a diákkal még külön beszélgetek, és rávezetem, hogy vajon miért ő kapta a legtöbb szavazatot, és mit kellene tennie, hogy ez változni tudjon. Ehhez, ha kell, személyes tervet is összeállítunk. Elképesztő, hogy milyen erős hatása van ennek az élménynek, gyökeres változás idézhető elő vele, de hangsúlyozom, ez a gyakorlat erős érzelmeket hozhat a felszínre, ezért nagyon óvatosan lehet csak alkalmazni.
Vázlat: