Valószínű mindenkit foglalkoztatott már az a kérdés, hogy az ókori Róma idejében mi alapja lehetett az augurok (madárjósok) működésének. Valljuk be, a madarak röptéből és belső szerveiből jósolni nem tűnik túl megalapozottnak. Véleményem szerint az eredeti funkciójuk egészen más volt, és erre konkrét utalásokat is találhatunk ókori szerzőknél.
Sokaknak ismerős lehet az alábbi könyv, mely itt érhető el online formában.
Szun-Ce az i.e. 6. században volt kínai tábornok, kinek hadtörténeti munkája a mai napig meghatározó alapelvekre épül. Ebben a műben a menetelő hadsereggel kapcsolatban sokszor hivatkozik a madarak mozgására, főleg a gázlókon és egyéb terepviszonyokon való átkelésnél. Ez alapján úgy gondolom, hogy az augurok is a madarak röptében eleinte valójában az ellenséges seregek mozgására tudtak következtetni a köztársaság-kori Róma időszakában. Felhasználva a Heroes III. Might and Magic mapeditor-ját, elkészítettem ennek egy egyszerűsített vázlatát:
Az augur egy magaslatról ellát a gázlóig, és a felzavart vízimadarak repüléséből meg tudja határozni, hogy mikor és milyen nagyságrendű sereg kelt át a folyón (piros nyíl). A lényeg ez után következik: futárok útján továbbítani tudja, hogy az erdő felé (sárga), vagy a mocsarasabb területen (kék) vonul a sereg, így a hadvezérek ehhez tudják igazítani a csapatokat is. Vélhetően a feladatkör akkor alakult át teljesen mágikussá, mikor az Appenini-félszigetről kikerültek, így a terepviszonyok adta ismeretek megszűntek.