Az ókori Görögország történetét mindig a krétai, vagy más néven minószi kultúrával kezdem. Mindig lenyűgözött, hogy milyen törékeny is lehet egy virágzó civilizáció, illetve, hogy milyen tökéletesen épültek fel a mítoszok, és mit akarnak valójában ma is elmesélni.
A minószi kultúra pontos időpontja nehezen behatárolható, nagyjából a Kr.e. 2500-1500 közé tehető. Virágzó kereskedelmet bonyolított Kréta szigetéről az egész Égei-tengeren, központja Knósszosz volt. A palota a Mozaik education által elkészített rekonstrukciók szerint a következőképpen nézhetett ki:
A kultúra középpontjában a bikakultusz állt. Ennek állít kiváló emléket az egyik legjobb állapotban fennmaradt mozaik:
A virágzó civilizációnak egy katasztrófa vetett véget, a Théra, másnéven Szantorini szigetén lévő vulkán kitörése. Számítások szerint egy nagyjából 15-20 méteres árhullám söpört végig Kréta északi partján, és a kitörés több évre hamuréteg alá temette a szigetet, ami miatt nem lehetett a mezőgazdaságot folytatni. Ezért történt, hogy a mükénei civilizáció végül átvette a dominanciát az Égei-tenger felett.
Napjainkban egy elveszettnek hitt hagyományt sikerült ismét feléleszteni a spanyol területeken, a tauromaquia-t, vagyis bikaugrást, mely látványában megidézi a bikakultusz lényegét, amit a mozaikok is elénk tárnak.
Hogy miképpen dolgozzuk fel a minószi kultúra másik fő hagyatékát, a Minótaurosz legendáját, a következő részekből fog kiderülni.
Comentarios